Az elmúlt 2 hét terméseiből egy szeletke

Utolsó este itthon

Budapest - Óvár - Bécs - Hamburg - Flensburg - Vrá
Budapest - Óvár - Bécs - Hamburg - Flensburg - Vrá
Budapest - Óvár - Bécs - Hamburg - Flensburg - Vrá
Budapest - Óvár - Bécs - Hamburg - Flensburg - Vrá
Budapest - Óvár - Bécs - Hamburg - Flensburg - Vrá
Budapest - Óvár - Bécs - Hamburg - Flensburg - Vrá

ennyi az egész.

Bumbi, nagyon köszönök Neked mindent. Sokat jelent nekem.
röviden ennyi...

Mára csak ennyi...

More Videos

I've been roaming around
Always looking down at all I see
Painted faces, fill the places I can't reach

You know that I could use somebody
You know that I could use somebody

Someone like you, And all you
know, And how you speak
Countless lovers under cover of the street

You know that I could use somebody
You know that I could use somebody

Someone like you

Off in the night, while you live
it up, I'm off to sleep
Waging wars to shape the poet and the beat
I hope it's gonna make you notice
I hope it's gonna make you notice

Someone like me
Someone like me
Someone like me, somebody

Someone like you, somebody
Someone like you, somebody
Someone like you, somebody

I've been roaming around,
Always looking down at all I see

A végső alkatrész

És a hőn áhított Fénymérős prizmás kereső végre a birtokomba került. Zseniális. Végre látom mit is kell a negatívra exponálni ;)
Természetesen került a gépbe egy lejárt szavatosságú Fortepan 400 ISO-s roll is csak hogy ebben a szürke nyálkában is lehessen normálisat exponálni :)

És a mai napi agymenés: Lava-Lava & The Dirdy Birdy

Hamvas Béla - A szabadságért

"Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. "

sokminden ami van

Néha úgy érzem mintha nem lennék fontos ahol fontosnak kellene lennem. De már hozzászoktam kicsit. Aztán mindig rájövök hogy ilyenkor csak magamnak nem vagyok fontos. Hát ez van. Néha azt hiszem hogy szólnia kell rólam is pár dolognak és aztán rájövök, hogy nem. Magam számára kell hogy fontos legyek senki más nem képes erre. Tehetek úgy, hogy fontos legyek de ez csak illúzió valahol. Én csak magam lehetek minden helyzetben és aki értékeli ezt az eldönti hogy neki ez fontos-e vagy sem. Néha, szerintem, az emberek nem jól értelmeznek. De ez megint az én értékrendem. Szóval csak oda akarok kilyukadni, hogy mindig elhitetem magammal hogy fontos vagyok az élet néhány színterén legyen az munka, fotó vagy párkapcsolat, de mindig rá kell jöjjek hogy csak magam számára lehetek fontos és az hogy más mit gondol erről az az ő dolga. Csak néha fáj az amit igazságnak hívunk. A magunk igazsága.

Középpontosítás

Miért is ez a cím. Középpontosítom az életem nagy részét, középpontba helyezem a fontos teendőket, célokat, érzéseket. Középpont. Mihez képest középpont? Természetesen a magam szétszórt kacskaringós gondolatvilágom és néha elveket meghazudtoló megnyilatkozásaimhoz képest. Központba került a minden. Én ragaszkodó ember vagyok így döntöttem, hogy ilyen leszek. Nem tárgyakhoz kötöm magam hanem cselekvésekhez, gondolatokhoz, érzésekhez. Igen Függő vagyok, szeretem érezni, ha vegyszergőz megy az orromba, szeretem felemelni a cigarettaszálat a számhoz, szeretek reggel egy kv-t meginni. Szeretek csak a hangulat miatt fotókat csinálni, hogy másnak örömöt szerezzek vele. Szeretek meginni egy sört a barátokkal, mert szeretem érezni ezeket a tényezőket magam körül. És igen valószínűleg függő vagyok ezekhez az érzésekhez. De ez nem baj. Célom elérni azt hogy magamért tegyem amit teszek. Azért tegyem hogy nekem jó legyen és ne mások döntései befolyásoljanak. Hát meglátjuk.
És megint nem mennek a telefonok és megint nem tudok mit kezdeni ezzel.

Képek az életemből vol. 2

Képek az életemből

Egy hónap múlva csak emlék

Hazafelé a busz ablakán keresztül

Ma felmondtam a munkahelyemen. Az első lépés a hosszú út felé. Dániába.
Nem sokan szeretik a környezetemben de ez a dal nekem, bár furán adja ki magát, de elég kedves. Volt egy In Flames tribute zenekarom és ez volt a kedvencem. Ezzel a dallal zárom a mai napomat. Szóljon hát az In Flames -től az Ordinary Story:

És elkezdődik a változás

Ma kiderült, hogy tényleg mehetek Dániába, nincs sem anyagi sem időbeni akadálya az utazásnak és kintlétnek. Nagyon örülök neki. Kicsit kezdek beszürkülni az itthoni mentalitástól amit ez az ország sugall felém. Nincs perspektíva és ami van azt is csírájában elfojtják.
Úgy érzem hogy kezd megcsömörleni ez az ország teljesen. Rengeteg embert bocsájtanak el, egyre drágább minden, és egyre boldogtalanabbak az emberek, mert minden a pénz körül forog. Sajnos. Élni kell valamiből ami meg ugyan nem egyre kevesebb, de a pénz mennyiség értéke nem ugyanaz.

Sajnos nem látok itthon perspektívát a tanulásban sem, mert drága, nem jól felszerelt, modortalan és személytelenné vált az is. Hát ennyi lehangoló gondolat után úgy gondolom, hogy én ebből nem kérek többet most.

Nagyon várom már az utazást Dániába, nagyon szeretnék már ott lenni és végre Szissz mellett lenni, akinek ezt a csodálatos országot köszönöm.